Történelmi pillanat

Miett ma éjjel aludt. Igen, végig. Egyetlen másfél-két órás periódus sem volt, amit ébren tölött volna, sőt még csak enni sem kelt fel. Ráaadásul este kilenkor már aludt. Hónapok óta először ma reggel kipihenten ébredtem. Kár, hogy ez valószínűleg csak kivételes eset volt, de ezt is meg kell becsülni. Főleg, hogy az alváslaborban csak február 17-én fogadnak, és akkor is csak ambuláns rendelésre. Nem mintha valóban vonzó lehetőségnek tartanám a tényleges alváslabort, főleg azok után, amiket Anett mesélt: rohadtul nincs kedvem szegény, beelektródázott gyerekkel 24 órát tölteni egy ágyon egy olyan szobában, ahol nem merem a kosz miatt letenni a földre, és nincs hol hagynom, amíg kimegyek WC-re, csak azért, hogy a végén megörvendeztessenek egy olyan rendkívül hasznos és könnyedén megvalósítható tanáccsal, hogy ne kényeztessem el. Jó, nem fogom. 

Amúgy mostanáig azért nem írtam, mert egyszerűen nem volt sem időm, sem erőm. Minden percemet, amit nem Miettel töltöttem, tanulással, vagy - ritkább esetben - alvással töltöttem... de ilyenből amúgy sem volt sok. Amellett, hogy nem alszik, még iszonyúan anyás is lett, ami nem azt jelenti, hogy folyamatosan vele kell foglalkozom, csak azt, hogy nem foglalkozhatok mással:P Amíg őt nézem, mellette ülök, stb. remekül eljátszik magában, de amint olvasni/tanulni/főzni, vagy bármi mást szeretnék, nem hagy. A konyhában pl. képes folyamatosan a lábszáramba csimpaszkodva nyavalyogni, hiába beszélek hozzá, hiába nyitom ki a konyhaszekrényét, hiába próbálkozom bármivel. Tulajdonképpen nagyon aranyos, de baromi fársztó, főleg, ha belekalkuláljuk, hogy emelett jó, ha 10 órát alszik egy nap, és nekem vizsgaidőszakom van... Remélem, átmegyek mindenből:) (- na, ilyet sem mondtam még soha komolyan!:))

Ja, és mindjárt járni fog, már simán lép 4-5-öt egymás után, elég tempósan, csak a biztonságérzete hiáyzik még hozzá: ilyekor az egyik kezével még mindenképp kapaszkodni akar valamibe.