Látványosabb változások

A sok "edzés" lassacskán mégiscsak meghozza azt az eredméyt, ami talán már a külső szemlélő számára is látványos. Miett már nem csak hogy határozottan nyúl a tárgyakért, és választ a felkínált játékok közül, de megtanulta tudatosan el is engedni őket. Először csak azt vettem észre, hogy ahányszor felveszem, mindig elengedi, amit éppen a kezében tart: már nem visszünk magunkkal fürdeni a kissárkányt, enni a teknőst, meg ilyenek. De eleinte még azt hittem, ez inkább csak véletlen, a tudattalan gyakorlás része. Aztán egyszercsak pelenkázás közben véltelenül odakapott a kiságy fölé belógó forgókához és meg is ragadta a zsinórját. Ránézett, vizsgálta pár másodpercig, majd pontosan párhuzamosan azzal, hogy láthatólag megunta és a tekintetét is elfordította, el is engedte.

A másik dolog a kúszás-mászás tudománya: ebben ott tart a kicsicsaj, hogy amikor csak úgy alapból dolgozik azon, hogy előre tudjon haladni, egész jó kis mozdulatok tesz, de ha valamit hirtelen nagyon el akar érni, pl. meglát minket, akkor elengedi az addig nagyon szépen megtartott felsőtestét és hihetetlen kapálózásba kezd a lábaival, kb. mintha a gyorsúszás lábtempóját gyakorolná. Amúgy teljesen ki tudja tolni a felsőtestét a karjaival. Ezt nagyon irigylem, mert én hiába tornázok, ez a fekvőtámasz dolog valahogy nem akar összejönni:) Sőt, az utóbbi pár napban már a seggét is kitolja a lábaira támaszkodva. Eleinte persze már félúton elvesztette az egyensúlyát, és kidőlt oldalra, de most már akár két egész másodpercig:) is megtartja magát ebben a pozícióban, ha megtámasztja a térdét. Sőt, ma elkezdte kihasználni ezt az eldőlős feature-t: azt vettem észre, hogy a szokásos kicsavarodós technika helyett szándékosan a seggkitolást használja arra is, hogy az oldalára forduljon. Egyébként pont emiatt az a gyanúm, hogy előbb fog megtanulni mászni, mint kúszni. Már persze ha eljön az ideje, ami azért hivatalosan még elég sokára lesz... bár amennyire haladni akar, ki tudja. Épp az előbb ébredt fel, bementem a szobájába, és azt látom, hogy "térdel", és a lábait a kiságy rácsának támasztva tologatja magát. Trükkös...:)

Takaró

Persze megint semmi extra, csak olyan jó érzés volt, gondoltam, leírom. Megjött a hideg, és az én drága kislányom nem igazán szereti az olyan kötöttségeket, mint pl. a takaró, de álmában azért kevésbé rúgja le, úgyhogy az előbb be is lopóztam a szobájába és betakargattam. Fura, hogy ezek az apróságok teszik a leginkább átélhetővé az egész anyaság-feelinget.

Telik az idő

Hát igen, mostanában telik az idő, minden különösebb esemény nélkül. Miett nem túl elítélhető módon nem szólalt meg, nem állt fel és nem diplomázott le az elmúlt majdnem egy hónapban. De azért szerencsére szépen és továbbra is a korának megfelelően fejlődik.
A nyaralás után a GameStar tábort is meglepően jól viselte, bár a vége felé már elég nyűgöske volt ő is, de lehet, hogy ez az én saram. Kicsit rosszul esett, hogy együtt töltöttem egy hetet azzal a libával, aki lenyúlta az állást, amiért egy éve küzdök (nem beszélve az elmúlt évek munkájáról). Lehet, hogy kicsicsaj is ezt érezte meg. De azért jó volt, szereztünk rajongókat mindketten az ifjabb korosztályból és nagyokat sétáltunk este a szálló szép, ősfás parkjában. És végre feladhattam rá a kitty-s napozót is!
A gügyögést mostanában nem viszi túlzásba, a mozgása viszont annál jobban fejlődik. Most már teljesen biztos kézzel nyúl a játékaiért és teszi be a cumit a szájába. Ha nagyon muszáj, max rásegít a másik kezével. És helyváltoztatásra is képes: persze kúszni, mászni még bőven nem tud, de simán elgördül a helyéről, ha leteszem valahova. A játszószőnyeg közepéről kb. 15 másodperc neki eljutni a képen látható távolságba:
Sőt, ezt a mutatványt a modellreptéren is reprodukált, és persze első dolga volt belemarkolni a jó koszos fűbe:Szerencsére a szobáját is kezdi megszokni. Illetve tulajdonképpen azt hiszem, soha nem is volt különösebb gondja vele, a nehéz elalvásokat 2 órás sírásokkal, amiket az utóbbi héten produkált, szerintem igazából az okozta, hogy korábban álmosodik mostanában, és erre nem jöttük rá rögtön. Most két napja egy órával korábban fektetjük, és pár percen belül szépen el is alszik a kis tündér. És ilyen édes olyankor:Ami a kajálást illeti, szerencsére még mindig csak anyatejet kap, mostanában már csak 5-6-szor inkább többet, mint 6-7-szer kevesebbet. Nem hagytam magam meggyőzni a dokinénitől, hogy az egy egész (!!!) őszibarack még belefér a WHO ajánlásába, miszerint fél éves korig a gyerek kizárólag anyatejet kapjon, ha van rá mód. Viszont mindjárt itt a 6 hónapos kor, úgyhogy megint beleveszünk kissé a babaipar rengetegébe és már nézegetjük az etetőszékeket és a százféle kanálkát, tányérkát. Sőt, bevallom őszintén, egyszer megkóstoltattam már vele a körtét :) Épp ettem, amikor elkezdett nyavalyogni kicsit, és bementem hozzá. Majd kinézte a kezemből azt a szerencsétlen körtét, úgyhogy beletúrtam az ujjammal a gyümölcs húsába és odanyújtottam neki. Látszólag nem volt vele baja, ami elég nagy pozitívum, főleg az egy-két hónapja kóstolt édesköménytea után... kár, hogy azt az arcot nem tudtam lefotózni, maga volt a tömény undor:) Remélem, nálunk nem lesz olyan tortúra minden egyes etetés, mint Sonáékkal!
Összességében szinte megfogahatatlanul, egészen apró lépésekben zajlanak a vátlozások, de nagyon is észrevehető az eredményük. Kicsicsaj mozdulatai egyre fókuszáltabbak, a figyelme egyre koncentráltabb, egyre érdeklődőbb... egyre kevésbé csecsemő-, és egyre inkább kisgyerekszerű. És persze mi egyre jobban imádjuk és jóóól elkényeztetjük:)