Az első utazás

A hétvégén Mohácson voltunk WoW-talin (képek itt - by Pooshi). Előtte kicsit hezitáltunk, mert azért lássuk be, egy háromhónaposnak nem biztos, hogy ideális helyszín a hétvégi kikapcsolódásra egy borospince kertje, és az se, hogy 40 részeg gamer az ideális társaság. De úgy döntöttünk, egy éjszaka nem a világ vége, és legalább a nyaralás előtt tesztelhetjük a menetfelszerelést. Így aztán a dedet stílszerűen a karakterlapos body-jába csomagoltuk és felkerekedtünk. Nem bántuk meg, kicsicsaj szuperül érezte magát, ennek köszönhetően mi is, a tanulságokat pedig levontuk.
1) Nem olyan fun a borospince, ha az ember lánya nem mer egy fél pohárka bornál többet legurítani... azt is csak az utolsó esti szoptatás után.
2)Aztán azt, hogy isteni mázlink van a lányunkkal, aki egy konkrét angyal. Most is annyi volt a legnagyobb gond vele, hogy eleinte nem nagyon akart enni, de estére abba is belejött (note to self - jövő héten nem szabad itthon hagynunk a szoptatós párnát).
3) Ha a fizetésünk kiegyenlítődését nem is, annyit csak sikerült már elérni az emancipációval, hogy mára a pasiknak sem szégyen a babázás. Pl. magam sem gondoltam volna, hogy egy 20 év körüli egyetemista, partizós titán szájából valaha is azt fogom hallani, hogy egész nap el tudná nézni a lányomat. Yeah! Talán mégiscsak élhetővé válik idővel ez a világ.
4) A lányom szociomán és baromi hamar rászokik a társaságra és az állandó foglalkoztatásra. Tegnap este, amikor hazajöttünk, egy percre sem lehetett egyedül hagyni, úgy megszokta, hogy valaki állnadóan tutujgatja. Ráadásul még a beszélőkéje is beindult a nagy tömegben. Még szombat este nekiállt dumálni és vagy egy órán keresztül abba sem hagyta. Meg azóta sem. Pedig már pont kezdtem aggódni, hogy valami baj lehet a hallásával, de ezek szerint csak egy buli kellett hozzá. Ja, és tud hangosan röhögni. Ezt a jelenséget egy Bicska nevű úriember váltotta ki belőle, a megfelelő technikájú csiklandozással. Ha valakinek baby sitterre lenne szüksége, ezerrel ajánlom. Ő az.
Remélem, a hosszabb túrából is ilyen jól jövünk majd ki!

Miett nélkül

A kórház óta most voltam először Miett nélkül. Délután elugrottunk Tamással porszívót venni, és addig anyura hagytuk a kiscsajt. Csak kb. egy óráig tartott az egész, de nagyon fura volt. Már egészen hozzászoktam, hogy mindig ott van max egy szobányi távolságra...
Egyébként azt figyeltem meg, hogy már egész jól tud 25 cm-nél jóval messzebbre is fókuszálni a szemeivel.