Weekly news

Kicsicsaj - amikor nem vigyorog éppen - folyton azon igyekszik, hogy legalább egy, de inkább két öklét teljes egészében ledolgozza a gyomráig. Így néz ki:

Egyébként kb. 5 kg és 63 cm már, úgyhogy több, mint 10 centit nőtt a születése óta. És 3. méretű, azaz midi pelenkát hord. Persze ez még óriási, de a kisebb meg már kicsi. Kezd belenőni a szuper Hello Kitty-s rucikba is. Így néz ki az egyikben:
<--
Ó igen, és névnapja is volt a héten! Kapott is 7 body-t, tök véletlenül pont aznap, pedig nem is terveztünk ünneplést, csak hát egyre hosszabb ez a kiscsaj:)

És újra meg tudja fordítani a fejét hason fekve. A kis izomgolyó. Már csak azt várom, hogy végre igazából gügyügjön is, ne csak ezen a cuki torokbban képzett babahangon. Szegény gyerek, remélem, azt azért nem fogom tőle elvárni, hogy 12 évesen kapja meg a Nobelt...

"Óriásbébi"

Kicsicsaj az utóbbi időben már nem tud megfordulni, hiába teszem a hasára: igyekszik, igyekszik, de csak nem megy. És üvölt a szerencsétlen, mint a fába szorult féreg. Gondolom, most jutott el oda, hogy már túl nehéz saját magának. Hát igen, kemény 4,7 kg:) És az a baj, hogy hiába bömböl, azért napi pár percet muszáj hasra fektetni, hogy izmosodjon, hiába szakad meg a szívem. Szegény:(
Ja, egyébként még nem is írtam, múlt héten kapta meg élete második oltását. Le kellett fognom mindkét kezét és odabúji hozzá, hogy ne ijedjen meg nagyon. Jól is viselte, csak addig sírt, amíg benne volt a combjában a tű. Tamás már kevésbé: olyan ideges volt, hogy még a doktornéni is észrevette. Persze igaza van, tényleg olyan szörnyű, hogy szegény kiscsajszi ártatlanul élvezi, hogy mindeni vele foglalkozik, erre orvul beledöfnek egy jó nagy tűt.

Igazi mosoly és egyebek

Miett tegnap megörvendeztetett minket pár igazi mosollyal. Fura, eddig azt hittem, nem fogom tudni, mikortól igazi, szociális már a mosolya, de egyértelmű a különbség az eddigi reflexesekhez képest: nem csak a szája körüli izmok, de valahogy az egész arca mosolyog, beleértve a szemeit is, amik azzal a tipikus, kisgyerekes huncutsággal csillognak és néznek bele az ember szemébe. Tündéri!

Egyébként úgy tűnik, mára már a nátha is teljesen elmúlt, és az elmúlt pár napban már az étvágya is a régi volt, na meg az én tejmennyiségem is. Amikor a múlt héten hirtelen elkezdett csökkenni, jól beparáztam, a hétvégére még tápszert is vetettem Tamással a biztonság kedvéért. Szerencsére a sok fejéstől, és hogy kicsicsaj is újra rendes tempóval és energiával eszik, mostanra nagyjából visszaállt. Egyébként Miett hétfőn volt kereken 4000 gramm meztelenül.

Edit: Majdnem elfelejtettem!: Tegnap be kellett mennünk a városba egy GDF-es megbeszélésre. Korán kellett indulnuk, úgyhogy Miettet is vittük, és mivel jó sokáig voltunk távol, vittünk magunkkal tejet. Végre Tamásnak is megvolt az első etetése... méghozzá a tárgyalás közepén:P

1 hónap

Miett ma 1 hónapos.
És ma volt az első kajálása nélkülem... Kiskunhalasra mentünk Tamással egy robotikai versenyre, kb. 5 órán keresztül voltunk távol, úgyhogy beleesett egy kajálás is. Fejtem le előre jó sok tejet, anyu pedig odaadta neki cumisüvegből. Szerencsére gond nélkül benyomott 110 grammot. Valójában azt hiszem, mindegy neki, honnan jön a kaja, csak jöjjön. És mivel én a kétlábon járó tejüzem vagyok a számára... a következtetés egyértelmű. Remélem, mire leszokik az anyatejről, már más jelentőségre is sikerül valahogy szert tennem:).
A nap tanulsága a számomra egyébként az volt, hogy jó lesz, ha már letelik az a 6 hét: ahova csak lehet, vinni fogom magammal a kerten kívülre is. Amúgy is izgultam volna, de közben elromlott anyu telefonja, és az, hogy nem tudtam felhívni, rátett még egy lapáttal.

Ami az első hónapot illet:
Meztelenül hétfőn mértük a súlyát, akkor 3660 gramm volt, most ruhában 3900 körül van. A hossza kb. ugyanannyi, max 1-2 centit nőhetett, de ezt elég nehéz pontosan meghatározni - pláne, hogy a kis tündérkirálylány nem túl kooperatív az ilyesmiben, ellenben határozottan mozgékony. Úgy látszik, az átlagos születési méretek után átlagos a gyarapodás is, amit produkál. Szerencsére. Bőven elég, hogy átlagfeletti a szépsége, az ügyessége, az okossága... szóval minden tulajdonsága, amit csak egy anya objektíven értékelni tud:)
Mondjuk beszélni még nem tud... de legalábbis jóval kevésbé artikuláltan, mint a felnőttek. Úgyhogy más változásról az ő szempontjából nem is igazán tudok beszámolni.
Mi meg még szokjuk a gyűrődést. Lassan, nagyon lassan talán kezd kialakulni valamiféle napi ritmus, bár egyelőre mindig akkor változik meg gyökeresen, amikor már épp hozzászoknánk az éppen aktuálishoz. De arra már szinte nem is emlékszem, milyen volt nélküle. Fura belegondolni, hogy még csak egy hónapja létezik egyáltalán. Legalábbis idekint - de ez a kettő összehasonlíthatatlan.

Tappancs