"Óriásbébi"

Kicsicsaj az utóbbi időben már nem tud megfordulni, hiába teszem a hasára: igyekszik, igyekszik, de csak nem megy. És üvölt a szerencsétlen, mint a fába szorult féreg. Gondolom, most jutott el oda, hogy már túl nehéz saját magának. Hát igen, kemény 4,7 kg:) És az a baj, hogy hiába bömböl, azért napi pár percet muszáj hasra fektetni, hogy izmosodjon, hiába szakad meg a szívem. Szegény:(
Ja, egyébként még nem is írtam, múlt héten kapta meg élete második oltását. Le kellett fognom mindkét kezét és odabúji hozzá, hogy ne ijedjen meg nagyon. Jól is viselte, csak addig sírt, amíg benne volt a combjában a tű. Tamás már kevésbé: olyan ideges volt, hogy még a doktornéni is észrevette. Persze igaza van, tényleg olyan szörnyű, hogy szegény kiscsajszi ártatlanul élvezi, hogy mindeni vele foglalkozik, erre orvul beledöfnek egy jó nagy tűt.