Miett "úszni" tanul

Persze nem igazából, csak most kezdi felfedezni, hogy a vízben lebegni is lehet. Pár napja kezdte, de én csak ma láttam először: megtámaszkodik a két kezén, a testét és a lábát pedig hagyja lebegni, így közlekedik előre-hátra a kádban. Ja, és ma sikerült úgy megmosni a haját, hogy épp csak egy kis nyavajgás volt a közepén, de semmi komoly bőgés, a végén még maradni is akart fürdeni. Közben meg kellett mosni persze az egyik kiskutya haját is, igazi samponnal, és egy az egyben követte azt a forgatókönyvet, ahogy engem szokott látni hajat mosni: először benyomta szegény kutyát a víz alá, utána meg ment az ártatlatn jószág a csap alá.:) Ps.: rövidesen jön a mikulásos poszt is, ha lesz hozzá erőm, még ma. Bár ez utóbbi, mármint az erő, kezd végképp elfogyni, ezen a héten már az 5. hete, hogy nem tudunk kilábalni a betegségből, illetve épphogy kilábaltunk, jön egy újabb. Miett orrát fél óránként kell szívni, nekem már a fülem és a torkom is elkezdett fájni, Tamás meg totál bedugult orral jár dolgozni, ráadásul jó sokat a két hét itthonlét után. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, de kezdek nagyon parázni.

Posted via web from Morzsa

És amúgy...

Az álldogáláson kívül is zajlik az élet persze, pl. a szép nyugis fürdésről időközben áttértünk zajos és energikus pancsira, ami nagyon jó szórakozás, csak így a tisztálkodási funkcióját kicsit nehezebben tölti be. Na nem baj, azért elhatároztuk, hogy veszünk egy JetSkit, legalább benzinre nem kell majd költenünk. VIDEO ITT!

A kajálás is egyre jobban megy, már evett krumplit, rizst, sütőtököt, cukkinit ebédre, tízóraira meg almát, barackot, banánt, és kapott már üveges vegyesgyümülcsöt is almával, narancslével, ananászlével, sárga-, és őszibarackkal. Úgy néz ki, csak az első ízeket volt nehéz megszokni, azóta akármit adtam neki, az első falaton fintorgott egy kicsit, barátkozott vele, azután tepert a többiért. És egyre kevésbé akarja kivenni a kezemből a kanalat. Gondolom, rájött, hogy így hatákonyabban jut el a kaja a pociba:), de azért én bizonytalan vagyok: örüljek a tisztább és gyorsabb etetéseknek vagy inkább bátorítsam az önállóságra? Egyelőre azért az előbbit választom, így is kicsit túl gyorsan halad sokmindenben...

Hurrá, nyaraltunk!

Bevallom őszintén, már szombat délben hazaértünk az első komolyabb, immár hármasban eltöltött nyaralásból, de azóta nem igazán jutottam hozzá, hogy belevágjak egy ilyen rendkívül hosszadalmas projektbe, mint egy blogpost megírása:) Mea culpa, de hát a pihenést is ki kell pihenni, ráadásul a 12 nap egyetlen negatív hozadékaként kicsicsaj igencsak nehezen viseli még az egyedüllétet, legyen szó akár csak rövid percekről is.

Az első három napot Balatonlellén töltöttük anyósomékkal. Mióta oda járunk, most először nem esett az eső: lehet, hogy kicsicsaj szerencsét hozott? Leszámítva azt az "apróságot", hogy Tamásnak az utolsó nap estéjére már anyira fájt a foga, hogy be kellett rángatnunk a fogorvost a rendelőbe, hogy kihúzza, végig nagyon jól éreztük magunkat. A saját magam teljes megdöbbenésére még arra is rávettem magam, hogy Miettet a strandon szoptassam meg. Szerencsére az emberek eléggé zavarban vannak ilyenkor ahhoz, hogy ne bámuljanak meg telibe:) Csak a gyereknek jártak csodájára, hogy milyen jól viseli a többórás srandolást is. A fürdetéssel első este még zuhany alatt próbálkoztunk, de a közös zuhanyzó használata önmagában is elég macerás, hát még gyerekkel... nem is értem, miért nem gondoltunk ebbe bele előre. Viszont a kis 60 cm átmérőjű felfújható medencével remekül működött a dolog másnap. A kisbálna boldogan lubickolt a műanyag kerti asztal tetején, bár a medencében hosszában már alig fért el. És nem utolsó sorban arra is fény derült, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére igenis lehetséges egy nap tizenötezerszer elmondani, hogy "Adjatok rá legalább egy cérnazoknit!":))

Pénteken indultunk tovább Gyékényesre szerepjátékozni. Azt hiszem, ez a 4 nap volt az utolsó kő azon az úton, ami az édes kislánytól az ördögi, elkényeztett, magárahagyhatatlan vámpírhoz vezet:) Nem elég, hogy már a mi társaságunkban is tizenegyen voltunk, ebből két lány nem is játszott, így ők egész álló nap ráértek babázni, de még a mesélőnk (egyben a főnököm) fél családja is ott volt és időnként ők is foglalkoztatták kicsicsajt.
Igazán durván bömbölni is itt hallottuk először szegénykét. Nem csoda, az egész napos pörgés után már vacsi előtt láttam rajta, hogy álmos, de evés után én hülye még megengedtem, hogy átvigyék a gyerekekhez. Nem mintha amúgy ez gondot okozott volna neki, de mostanában azt kezdtem el észrevenni, hogy egyetlen dolgot visel rosszul a kis tündér: ha nem hagyják aludni. Mire visszahozták, szívettépően ordított szegény, kb. háromnegyed óra aktív melóba telt elaltatni. De sikerült, és szerencsére ezt az éjszakát is nyugiban végigaludta. Ami a fejlődését illeti, ebben a négy napban a mozgásra koncentrált, viszoylag keveset dumált, viszont állandóan forgolódott: egyszer még a hasról hátra visszafordulás is sikerült neki. Egyébként itt, Gyékényesen barnult a legtöbbet, pedig itt is végig áryékban volt, bár tény, hogy a 40-es faktorú krémmel kevesebbet kenegettük.
Az utolsó majdnem öt napot Pécsen töltöttük Zsuzsáékkal. Ez már nem volt olyan jó, mert bár Pécs nagyon szép város és a szállodánk is nagyon szép helyen, a Misina oldalában volt, kilátással a városra, de a szállodaszemélyzet apró kellemetlenkedései és a belváros láthatóan turistalehúzásra berendezkedett volta egy kicsit kellemetlen szájízt adott a dolognak. Viszont megnéztük a TV-tornyot és voltunk az állatkertben is, ami sokkal kisebb ugyan, mint a pesti, de ugyanannyival hangulatosabb is. A hegyoldalban, magában az erdőben van az egész, a ketrecek között inkább ösvények, mint utak vezetnek. Hiába a letöbb állatnak nem ez a természetes élőhelye, mégis sokkal természetesebbnek hat az egész. Nem is beszélve arról, hogy az állatok nagyon jó állapotban vannak. Külön meglepetésként az egyik csimpánz még műsort is adott a kedvünkért.
Kicsicsaj szerencsére itt is nagyon jól viselkedett, szinte nem is sírt, ő láthatóan nagyon jól érezte magát. Viszont mivel a nap nagy részét babakocsiban vagy kenguruban töltötte, inkább a beszédfejlődésre koncentrált, az eö melett elkezdte próbálgatni a mély magánhangókat és egy pár mássalhangzót is.
Összességében szuper volt az egész nyaralás, nagyon jól éreztük magunkat, de azért már nagyon jó volt hazajönni is. Most már csak azt remélem, hogy kicsicsaj pár napon belül újra hozzászokik, hogy nem egész nap rajongja körbe egyszerre legalább három ember...

Ui.: És végezetül egy kép a cigire átmenetileg visszaszokott macsóapukáról és kislányáról a hazaúton:

Hidegzuhany - updated

Csináltam több képet is, de az már kőkeményen fizetős tartalom, érdeklődni privát úton ;)

Higedzuhany

Na jó, nem olyan hideg, de zuhanynak zuhany... Tegnap este jó sokáig maradtunk kint a kertben, mert estére lett csak elviselhető a hőmérséklet, úgyhogy mire majdnem 10-kor fejöttünk, már a fenének se volt kedve a fürdetéssel szarakodni, zuhanyozni viszont annál inkább, először Tamásnak, úgyhogy úgy döntöttünk, kipróbáljuk, szeret-e a kicsicsaj zuhanyozni. Szépen benyomtuk a vízsugár alá a hőmérőt, belőttük a vizet, aztán apa a vállára dobta a lányzót, én meg engedtem rájuk a vizet: senki sem emelt kifogást. Ma velem is kipróbáltuk. Nem is hülyeség ez a megoldás, nyaraláskor egy-két helyen sokkal egyszerűbb lesz így megoldani, mint a káddal szerencsétlenkedni.
Egyébként Miett egyre kommunikatívabb, mostánaban a fél napot átmosolyogja... és nem csak az apjára:))