Elég beteg vagyok, úgyhogy tegnap délután Tamás hazajött két meló között, hogy átvegye a kiscsajt. Épp a délutáni alvás alatt ért haza, és amikor Miett felébredt, Tamás ment be hozzá:
- Anya... anya!... Apaaaa! Kaptam apát!
------
Dúl az enyém-korszak: minden, ami a miénk, az övé is, de ami az övé, ahhoz nekünk ugye semmi közünk:) Van valahonnan egy csomó tök ugyanolyan textillabdája, amiből az egyiket odaadtam a kutyának, hátha 5 percre le tudom állítani a játéklopkodásról. Miett persze rögtön közölte, hogy az "Enyém!", és hiába minden magyarázat, odament, kivette a kutya a szájából a labdát, magához szorította a jó nyálasra ázott cuccot, és közölte, hogy "szeret!".
------
Van a szobájában a későbbiekre félretéve egy bili, amit kaptunk valahonnan, és amire időnként rá szokott ülni csakúgy ruhástul, hogy ő pisil, de persze ennek nem sok köze szokott lenni a valós biológiai eseményekhez:) Tegnap Tamással játszott éppen, amikor felpattant azzal, hogy "Pisilni gyorsan-gyorsan", felkapta a bilit, a kiválasztott helyre letette, majd ráült és elégedetten közölte, hogy "Pisilek".
Posted via web from Morzsa
Bejegyzések
