Morzsa: ülés

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ülés. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. október 28., kedd

Éjszakai jelenség

Valami furcsa dolog történik már három vagy négy napja minden éjjel. Úgy fél 11-11 tájban hirtelen telitorokból sírás tör elő a gyerekszoba sötétjéből. Beszaladok: Miett ül az ágy egyik sarkában, szeme csukva, határozottan az az érzésem, hogy alszik is, miközben bömböl. Beteszem a szájába a cumit, eldöntöm, alszik tovább csendben. Arra gondolok, hogy annyira ráállt az agya az ülés gyakorlására az elmúlt kb. egy hétben, hogy álmában is ezt dolgozza fel, erre válaszul a teste valóban fel is ül, de mivel így nem túl kényelmes az alvás:), bömbölni kezd. A másik lehetőség, hogy az óraátállás miatti később fekvés miatt alszik az éjszaka első részében nyugatlanabbul, de szerintem ez nem annyira valószínű. Leszámítva, hogy baromi álmos és nyűgös már fürdés közben, egész jól viseli a dolgot, simán átállt a napi ritmusa, ezért nem is lazázunk az átszokással.

2008. október 22., szerda

Amikor minden beindul

Úgy látszik, kicsicsaj tényleg úgy döntött, hogy mindent, ami a most következő hónapok programja lenne, gyorsan lezavarja gyakorlatilag egy hét alatt, nyilván úgy időzítve, hogy én is el legyek havazva és ne tudjak szépen egyenként beszámolni:)

Ami az evést illeti, még múlt héten kitalálta, hogy jó-jó, de ha már muszáj legyűrni, akkor ő maga akarja csinálni. Szépen lecsap a kanálra, és tömi be a szájába, majd minden falatot bő tíz percig nyalogat le a kanálról, mire megengedi, hogy újat tegyünk rá. A jobbik eset, ha a kanál szárát sikerül elkapni, mert így csak a kaja fele repül szét a konyhában a művelet közben. A rosszabik verzió szerint viszont egyenesen a kajánál fogva ragadja meg a kanalat, majd amikor megfelelő mélységben elhelyezte azt a szájában, elengedi és a kezét szépen beletörli a rugdalózójába. Bár természetesen az előírásoknak megfelelően használunk partedlit, mondanom sem kell, értelme, az nem sok van: a fincsi sárgás pépek rendre a rugdalózókon kötnek ki.

Ami az ízeket illeti, a türelmes taktika tök jól bevált, ugyan másfél hetet kellett várni, de most szombatra megszokta az alma ízét (meg gondolom, ezt az egész rituálét), és már láthatóan élvezte az evést. El is kezdtem adni neki ebédre a krumplit, és mivel először ez sem ízlett, almával kevertem, így másnap már ezt is lelkesen bekanalazta.

Viszont sajnos elfogyott az a múltkori, mézédes alma, az új, amit vettünk, pedig egy kicsit savanyúbb, nem igazán jött be, úgyhogy tegnap kinyitottam egy üveg alma-őszibarack gyári kaját. Nahát, ezt természetesen imádta, rögtön két kistálkával lenyomott. Ez a gyárikaja-imádat, úgy látszik, genetikailag kódolt gyerekkori viselkedésminta. Szerencsére tényleg se cukor, se semmi extra nincs benne, csak alma, barack, meg egy kis rizskeményítő és -liszt. Időnként simán belefér, hogy kapjon ilyet is.

A múltkor említettem, hogy Miett váratlanul valami ülésre utaló mozgást kezdett gyakorolni. Na, ebből az lett, hogy vasárnap óta már támaszték nélkül ül, és anyira élvezi, hogy gyakorlatilag egész nap ezt gyakorolja - szó szerint, mert azért az ő izmait ez még megterheli, és folyamatosan kell egyensúlyozina is, hogy meg tudja tartani magát. De már tök profin játszik is ülve, akár mindkét kezében tárgyakat fogva is. Nagyon édes!:) A dolog hátulütője, hogy emiatt most kicsit nehezebben alszik el, mert automatikusa tolja föl magát ülésbe, amint letesszük, hiába nagyon álmos épp, és hát lássuk be, egyenes háttal, támaszték nélkül ülve ici-picit nehéz aludni.

Ami a mászásprojektet illeti, az utóbbi napokban az ülés miatt ez kicsit háttérbe szorult, de azért ha nagyon kell valami, és nem nagyon csúszós a talaj, szép szabályosan oda tud mászni érte. Már csak egy kicsit kell tökéletesíteni a technikát, és minden napom egy merő edzés lesz a következő maratonra.

2008. október 11., szombat

Fél év képekben

Miett tegnap volt kereken 6 hónapos, ráadásul végre áttoltam a mobilomról is a képeket a gépre, úgyhogy úgy döntöttem, itt az ideje egy kis összefogalaló jellegű képriportnak az elmúlt fél évről, az eddig kimaradt képekből válogatva.

De mielőtt ezt megejtenénk, még gyorsan beszámolok a legújabbakról:) Először is, ha nem is túl nagy lelkesedéssel, sőt inkább hatalmas undorodó fintorok kíséretében, de Miett ma már a közös családi "reggelinél" (haha, ezt is megéltük: nem ágyban, nem íróasztalon, hanem az étkezőasztalnál ettünk együtt!) magától nyelte le az almát, nem kellett megvárni, amíg magától lecsúszik.

Új hangokat is tud: napok óta folyamatosan valami fura keverékét adja a cincogásnak, a kölyökmacskák nyávogásának és a sikongatásnak, legtöbbször örömében.

És fejlődik ezerrel, egyre profibban megy a hátrafelé mászás:)), de tegnap este Tamás elmesélte, hogy már két "lépést" sikerült másznia előre is. Nagyon ügyesen tartja meg magát a "magasban", ráadásul szeret a kiságy szélébe kapaszkodva akrobatikázni, úgyhogy ma az ágy alját is letesszük mélyállásba, nehogy valahogy kiimádkozza magát és kiessen. Ráadásul valami furcsa mozdulatot gyakorol, ami szerintem már az első üléskezdemény. Ezzel is kezdem a képriportot, aztán hónapról hónapra visszafelé jöhet a többi kép.

6. hónap