Amikor minden beindul

Úgy látszik, kicsicsaj tényleg úgy döntött, hogy mindent, ami a most következő hónapok programja lenne, gyorsan lezavarja gyakorlatilag egy hét alatt, nyilván úgy időzítve, hogy én is el legyek havazva és ne tudjak szépen egyenként beszámolni:)

Ami az evést illeti, még múlt héten kitalálta, hogy jó-jó, de ha már muszáj legyűrni, akkor ő maga akarja csinálni. Szépen lecsap a kanálra, és tömi be a szájába, majd minden falatot bő tíz percig nyalogat le a kanálról, mire megengedi, hogy újat tegyünk rá. A jobbik eset, ha a kanál szárát sikerül elkapni, mert így csak a kaja fele repül szét a konyhában a művelet közben. A rosszabik verzió szerint viszont egyenesen a kajánál fogva ragadja meg a kanalat, majd amikor megfelelő mélységben elhelyezte azt a szájában, elengedi és a kezét szépen beletörli a rugdalózójába. Bár természetesen az előírásoknak megfelelően használunk partedlit, mondanom sem kell, értelme, az nem sok van: a fincsi sárgás pépek rendre a rugdalózókon kötnek ki.

Ami az ízeket illeti, a türelmes taktika tök jól bevált, ugyan másfél hetet kellett várni, de most szombatra megszokta az alma ízét (meg gondolom, ezt az egész rituálét), és már láthatóan élvezte az evést. El is kezdtem adni neki ebédre a krumplit, és mivel először ez sem ízlett, almával kevertem, így másnap már ezt is lelkesen bekanalazta. 

Viszont sajnos elfogyott az a múltkori, mézédes alma, az új, amit vettünk, pedig egy kicsit savanyúbb, nem igazán jött be, úgyhogy tegnap kinyitottam egy üveg alma-őszibarack gyári kaját. Nahát, ezt természetesen imádta, rögtön két kistálkával lenyomott. Ez a gyárikaja-imádat, úgy látszik, genetikailag kódolt gyerekkori viselkedésminta. Szerencsére tényleg se cukor, se semmi extra nincs benne, csak alma, barack, meg egy kis rizskeményítő és -liszt. Időnként simán belefér, hogy kapjon ilyet is.

A múltkor említettem, hogy Miett váratlanul valami ülésre utaló mozgást kezdett gyakorolni. Na, ebből az lett, hogy vasárnap óta már támaszték nélkül ül, és anyira élvezi, hogy gyakorlatilag egész nap ezt gyakorolja - szó szerint, mert azért az ő izmait ez még megterheli, és folyamatosan kell egyensúlyozina is, hogy meg tudja tartani magát. De már tök profin játszik is ülve, akár mindkét kezében tárgyakat fogva is. Nagyon édes!:) A dolog hátulütője, hogy emiatt most kicsit nehezebben alszik el, mert automatikusa tolja föl magát ülésbe, amint letesszük, hiába nagyon álmos épp, és hát lássuk be, egyenes háttal, támaszték nélkül ülve ici-picit nehéz aludni.

Ami a mászásprojektet illeti, az utóbbi napokban az ülés miatt ez kicsit háttérbe szorult, de azért ha nagyon kell valami, és nem nagyon csúszós a talaj, szép szabályosan oda tud mászni érte. Már csak egy kicsit kell tökéletesíteni a technikát, és minden napom egy merő edzés lesz a következő maratonra.