Fél év képekben

Miett tegnap volt kereken 6 hónapos, ráadásul végre áttoltam a mobilomról is a képeket a gépre, úgyhogy úgy döntöttem, itt az ideje egy kis összefogalaló jellegű képriportnak az elmúlt fél évről, az eddig kimaradt képekből válogatva.

De mielőtt ezt megejtenénk, még gyorsan beszámolok a legújabbakról:) Először is, ha nem is túl nagy lelkesedéssel, sőt inkább hatalmas undorodó fintorok kíséretében, de Miett ma már a közös családi "reggelinél" (haha, ezt is megéltük: nem ágyban, nem íróasztalon, hanem az étkezőasztalnál ettünk együtt!) magától nyelte le az almát, nem kellett megvárni, amíg magától lecsúszik. 

Új hangokat is tud: napok óta folyamatosan valami fura keverékét adja a cincogásnak, a kölyökmacskák nyávogásának és a sikongatásnak, legtöbbször örömében. 

És fejlődik ezerrel, egyre profibban megy a hátrafelé mászás:)), de tegnap este Tamás elmesélte, hogy már két "lépést" sikerült másznia előre is. Nagyon ügyesen tartja meg magát a "magasban", ráadásul szeret a kiságy szélébe kapaszkodva akrobatikázni, úgyhogy ma az ágy alját is letesszük mélyállásba, nehogy valahogy kiimádkozza magát és kiessen. Ráadásul valami furcsa mozdulatot gyakorol, ami szerintem már az első üléskezdemény. Ezzel is kezdem a képriportot, aztán hónapról hónapra visszafelé jöhet a többi kép.

6. hónap

Miett ülni tanul

Lassan már haladni is sikerül

Az első "fogmosás"

Szegény elefánt

Még Mr. Finch-nek is a cetlije a legvonzóbb testrésze

Kérem azt a gépet!

Keresztapáékkal

Szeptemberi hideg

5. hónap

"A játék az nem játék"

Pannival és Andrissal a GS táborban

Hello Kitty és barátai: Hamupipőke

Vajon mit álmodhatott?:)

Pancsi

4. hónap

Az evéssel sem viccelünk

Apával

A kéz felfedezése

A csillapíthatatlan telefonrajongás első jelei

Szúnyogmentes szieszta Mohácson

Kövivel a Parázsban

Fürdés után

3. hónap

Pancsi miniben

Jajj, ez meg mi?!

2. hónap

Óriási cumi

Dédmamával

Anya szülinapján

Kis viziló

Kacsóka

Önfeledt alvás

1. hónap

Lábak az égben

Az a bizonyos köldökcsonk 

(és ici-pici lábak!)

Szkafanderben hazafelé

Az elrontott kórházi névtábla

... és az első nap

Titkos találka apával a hátsó bejáratnál

Kis basa 2,5 órásan

10 percesen 

3 percesen

Még odabent

Az első fürdetés és mérés mozgóképben

Fogacskák

Na, tegnap végre fény derült az utóbbi napok nyűgösségének okára: épp az IDG-ben ültünk GDF-megbeszélésen, amikor kicsicsaj ráharapott az ujjamra, én meg egy kis éles fájdalom hatására ráeszméltem, hogy ezt szó szerint tette. A két alsó középső fogacska bizony kibújt. Ma megpróbáltam lefotózni, de hát izé... egyelőre kb 1-1 mm2-en törte csak át az ínyt mindkettő, így hát a fotón nem igazán látszanak. De nagyon cukik:)

OFF: Egyébként egyre határozottabban áll négykézláb, most már szinte biztos, hogy a kúszás ki fog maradni nála... Remélem, ez nem fog később gondot okozni.

Látványosabb változások

A sok "edzés" lassacskán mégiscsak meghozza azt az eredméyt, ami talán már a külső szemlélő számára is látványos. Miett már nem csak hogy határozottan nyúl a tárgyakért, és választ a felkínált játékok közül, de megtanulta tudatosan el is engedni őket. Először csak azt vettem észre, hogy ahányszor felveszem, mindig elengedi, amit éppen a kezében tart: már nem visszünk magunkkal fürdeni a kissárkányt, enni a teknőst, meg ilyenek. De eleinte még azt hittem, ez inkább csak véletlen, a tudattalan gyakorlás része. Aztán egyszercsak pelenkázás közben véltelenül odakapott a kiságy fölé belógó forgókához és meg is ragadta a zsinórját. Ránézett, vizsgálta pár másodpercig, majd pontosan párhuzamosan azzal, hogy láthatólag megunta és a tekintetét is elfordította, el is engedte.

A másik dolog a kúszás-mászás tudománya: ebben ott tart a kicsicsaj, hogy amikor csak úgy alapból dolgozik azon, hogy előre tudjon haladni, egész jó kis mozdulatok tesz, de ha valamit hirtelen nagyon el akar érni, pl. meglát minket, akkor elengedi az addig nagyon szépen megtartott felsőtestét és hihetetlen kapálózásba kezd a lábaival, kb. mintha a gyorsúszás lábtempóját gyakorolná. Amúgy teljesen ki tudja tolni a felsőtestét a karjaival. Ezt nagyon irigylem, mert én hiába tornázok, ez a fekvőtámasz dolog valahogy nem akar összejönni:) Sőt, az utóbbi pár napban már a seggét is kitolja a lábaira támaszkodva. Eleinte persze már félúton elvesztette az egyensúlyát, és kidőlt oldalra, de most már akár két egész másodpercig:) is megtartja magát ebben a pozícióban, ha megtámasztja a térdét. Sőt, ma elkezdte kihasználni ezt az eldőlős feature-t: azt vettem észre, hogy a szokásos kicsavarodós technika helyett szándékosan a seggkitolást használja arra is, hogy az oldalára forduljon. Egyébként pont emiatt az a gyanúm, hogy előbb fog megtanulni mászni, mint kúszni. Már persze ha eljön az ideje, ami azért hivatalosan még elég sokára lesz... bár amennyire haladni akar, ki tudja. Épp az előbb ébredt fel, bementem a szobájába, és azt látom, hogy "térdel", és a lábait a kiságy rácsának támasztva tologatja magát. Trükkös...:)