Először is úgy tűnik, tévedtünk, a kis fogacska odafönt szerintem mégsem jött még ki, csak nagyon közel van és feszül rajta az íny, ezért láttuk úgy. Szegény kicsicsaj fog még vele szenvedni eleget:(
De igazából most azért írok, mert Miettnek megjött a bátorsága, és egyre többször indul felfedezőútra nélkülem. Egyszercsak ekiindul, mint egy tank, csattog a tenyere a padlón, és már kint is van a folyosón és kérlelhetetlenül tör elő a legközelebbi veszélyforrás felé. Így aztán persze ez az önállóság nekem nem jelent könnyebbséget, mert ha nem akarom, hogy kinyírja magát, kénytelen vagyok viszonylag szorosan követni. Na meg a fennmaradó időt továbbra is mindenáron az ölemben/kezeben szeretné tölteni. Sőt, ha meg lenne rá a lehetőség, inkább visszabújna a hasamba. Ezt abból gondolom, hogy rendszeresen felkéredzkedik az ölembe, vagy felül a pelenkázón, szembefordul velem, lehatja a fejét és bikából tolja bele a kemény kis koponyáját a gyomromba. Cuki... és fájdalmas:)
A világjárás és az új földrészek felfedezése mellett egyébként a pakolás is igen népszerű tevékenység kezd lenni. Az előbb akkurátusan kiszedte az összes cipőt a cipsszekrényből, és mindet jó alaposan meg is vizsgálta. Tegnap meg a papírzsepi nem volt jó helyen a dobozában:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése