Higedzuhany

Na jó, nem olyan hideg, de zuhanynak zuhany... Tegnap este jó sokáig maradtunk kint a kertben, mert estére lett csak elviselhető a hőmérséklet, úgyhogy mire majdnem 10-kor fejöttünk, már a fenének se volt kedve a fürdetéssel szarakodni, zuhanyozni viszont annál inkább, először Tamásnak, úgyhogy úgy döntöttünk, kipróbáljuk, szeret-e a kicsicsaj zuhanyozni. Szépen benyomtuk a vízsugár alá a hőmérőt, belőttük a vizet, aztán apa a vállára dobta a lányzót, én meg engedtem rájuk a vizet: senki sem emelt kifogást. Ma velem is kipróbáltuk. Nem is hülyeség ez a megoldás, nyaraláskor egy-két helyen sokkal egyszerűbb lesz így megoldani, mint a káddal szerencsétlenkedni.
Egyébként Miett egyre kommunikatívabb, mostánaban a fél napot átmosolyogja... és nem csak az apjára:))

Kutya-baba barátság

Tegnap este Isis hihetetlen gesztust tett a "hugi" irányába. Odaadta neki a böszmenagy kék buzogányt, a kedvenc játékát. Igen, azt, amihez senki más nem nyúlhat hozzá. Úgy örültem neki, és olyan szomorú voltam, hogy mégis rá kellett szólnom. Mert hát ugye ehhez azt a nagy sáros izét bele kellett ejtenie Miett ölébe, rá a fehér rugdalózóra. Na meg, egyelőre még kicsicsaj sem tudja eldobni neki, hiába majdnem akkora már, mint az a kék izé... Utána rögtön meg is vigasztalatam szegény ebet: ne csüggedjen, pár hónap és apró praclik fogják boldogan tépkedni a szőrét.

"Óriásbébi"

Kicsicsaj az utóbbi időben már nem tud megfordulni, hiába teszem a hasára: igyekszik, igyekszik, de csak nem megy. És üvölt a szerencsétlen, mint a fába szorult féreg. Gondolom, most jutott el oda, hogy már túl nehéz saját magának. Hát igen, kemény 4,7 kg:) És az a baj, hogy hiába bömböl, azért napi pár percet muszáj hasra fektetni, hogy izmosodjon, hiába szakad meg a szívem. Szegény:(
Ja, egyébként még nem is írtam, múlt héten kapta meg élete második oltását. Le kellett fognom mindkét kezét és odabúji hozzá, hogy ne ijedjen meg nagyon. Jól is viselte, csak addig sírt, amíg benne volt a combjában a tű. Tamás már kevésbé: olyan ideges volt, hogy még a doktornéni is észrevette. Persze igaza van, tényleg olyan szörnyű, hogy szegény kiscsajszi ártatlanul élvezi, hogy mindeni vele foglalkozik, erre orvul beledöfnek egy jó nagy tűt.

"Keresztelő"

Tegnap tartottuk Miett keresztelő, illetve névadó ünnepségét, természetesen nemhivatalosan, a "keresztapjáék" kertjében, a "keresztszülők" szervezésében. Fura is lett volna egy "rendes" keresztelő ilyen vallási háttérrel... de legalább a szabad vallásválasztás lehetőségében nem fog hiányt szenvedni a kicsicsaj. A szülei megkereszteletlen ateisták, a keresztapja félig zsidó, félig keresztény, de inkább az előbbi, mint az utóbbi, a keresztanyja pedig hithű katolikus... ráadásnak pedig ott a nagybátyja felesége, aki buddhista.

Viszont sokkal meghittebb és egyben viccesebb is volt így, mintha valamelyik önkormáyzatnál tartottunk volna névadót, ha egyáltalán van ilyesmire még lehetőség a környéken. Az egész programot Péter (a keresztapa) és Killa (a keresztanya) találták ki, számunkra is meglepetésként.
A szekuláris szertartás első részében Domonkos Tatjána Miett a hivatalos neve mellé megkapta az első e-mailcímét is a keresztapjától. Ezúton is szeretném örök hálánkat kifejezni érte! Ezt most spamvédelmi okokból nem teszem itt közhírré, de ha dobtok egy mailt, ismerősöknek szívesen megadom.
A következő részben a keresztényi hagyomáyok jutottak érvényre, hála a keresztanyai örökségnek és közbenjárásnak: Miett védőszentet kapott, s ezzel együtt a keresztségben elnyerte a Veronika (vera icon) nevet. Ráadásul igazi sznetelvizet is locsoltunk rá... bár a hidegre való tekintettel nem a homlokára, hanem a lábfejére. Hogy honnan is származott a valódi szenteltvíz, ezt azt hiszem, szerencsésebb nem firtatni. Amikor felvetettük, hogy így esetleg szentségét vesztette az a víz, Killa, az elkövető azzal védekezett, hogy "a cél szentesíti az eszközt". Hát meg kell hogy mondjam, vannak kétségeim, de egyrészt hívő katolikusként remélhetőleg jobban tudja, mint én, másrészt ezzel kapcsolatban ateistaként relatíve elnéző vagyok, főleg egy szekuláris szertartás esetében:).
Az utolsó és egyben leghosszabb részben kaptunk egy nagyon ízléses füzetet (köszi, Kata!), amibe minden jelenlévőnek le kellett írnia, hogy milyennek képzeli Miett életét 12 és 18 éves korában. Ezt a füzetet a szülők és a keresztszülők felelőssége lesz megőrizni és a megfelelő születésnapokon megmutatni kicsicsajnak, aki akkoriban természetesen vércikinek fogja tartnai, amiket írtunk neki, de azt hiszem, hogy örülni fog neki, és így talán olyanokat fog megtudni rólunk, amiket máshogy nem igazán lenne lehetősége.
A menü pedig nagyon jól sikerült sóletból állt, ami Péter, a keresztapa apukája műve, tiramisuból, ami Péter anyukája keze munkája, a névre szóló gyümölcstorta pedig Killa szakácsműészetét dícséri. Előtte bevezetésnek pedig volt egy kis pogácsa meg csokis süti is, Zsuzsáéktól. Jóllaktunk.Összességében nagyon jól sikerült ez az ünnepi esemény;) , és bár Miett pont nyűgösebb volt kicsit a szokásosnál, azért elég jól viselte, hogy kézről kézre járt, mi pedig mindig vigyorogva fogunk visszemlékezni rá és így is fogjuk elmesélni neki. Köszi, keresztszülők és minden jelenlévő!

UPDATE: a nagy eseményről megjelent a cikkem az Idex blogján, a Porontyon is: Keresztelő házilag, emailcímmel

Az élet apró örömei - "a kék kiccsárkány"

Tegnap végre sikerült!

Miett 2-3 hetes lehetett, amikor a dm-ben megláttam a tökéletes szundikendőt: egy igazi kék kissárkányt. Persze azonnal megvettük, hiába nem mertem még hetekig odaadni kicsicsajnak, nehogy megfulladjon tőle. A kék "kiccsárkány" anya mániája, ez van ... a WoW-ban majd' 3 évig tartott, mire egyáltalán megcsinálták és én meg is szereztem.

És most már a lányomnak is:)

A bibi csak az volt, hogy amikor végül odaadtuk neki, még hetekig szinte minden játék jobban érdekelte. A fotó kedvéért ugyan begyömöszöltem a kezébe, de nem hatotta meg túlságosan...

De anya eltökélt őrült: minden este annak rendje és módja szerint lefekvéskor odafektettem mellé, és lám... Hmm, azt hiszem hosszútávon kénytelen leszek komoly erőfeszítéseket tenni, hogy kicsicsaj személyisége is érvényesülhessen...

A kis válogatós

Kicsicsaj már anyatejes korában is válogat. Hiába volt olyan éhes, hogy már sírt, addig bömbölt a bal mellemen, hogy kínomban már kipróbáltam, a másik oldalon hogy tetszik neki. Hát tetszett. Besz...ok. Mit fog művelni a rendes kajával?! :)

Miett sikít

Miett új hangokat próbálgat. A gőgicsélés még nem megy tökéletesen, inkább csak torokból jönnek még a külöböző hangocskák, de a sikítás annál inkább. Sikít örömében, bánatában, éhségében... bármikor. Nagyon édes, de azért őszintén remélem, hogy a napi mennyiség nem fogja nagyban meghaladni a jelenlegit ;)