A dolog úgy kezdődött, hogy a játszóterek kezdtek kiürülni, főleg azokban az időpontokban, amikor mi járunk. Miett korú gyerekekkel már vagy két hete nem találkoztunk, a nagy gyerekek meg ugye nem igen játszottak vele, ő meg csak állt és vágyakozva nézte őket, haza pedig csak iszonyat hiszit árán tudtunk jönni. Úgyhogy egy 45 perces és egy kb. 30 perces nyíltszíni hiszti után, ami persze anya részéről is egy 10 és egy 15 perces hisztibe torkollott, úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Főleg, mert én is egyre nehezebben bírtam az egész napos gyűrődést egyre kevesebb napközbeni alvással=szabadidővel. Mivel nem találtam elég és elég hosszú ideig tartó baba-mama programot, egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem, milye családi napközik vannak itt helyben. Elsőre a Meseországot találtam meg, és mivel két nappal ezután éppen nyílt napot tartottak, Tamás el is ment Miettel. A beilleszkedés összesen 20 percet igénybe, ezalatt Tamásnak megmutogattak mindent. Ahogy én a honlapba, úgy Miett és Tamás a helybe is azonnal beleszeretett.
Aztán a hét elején visszamentünk együtt, és Miett akkor is nagyon élvezte az egészet és már meg is tanulta a bölcsi szót:) Viszont mi egy kicsit e
lbizonytalanodtunk: a helybe én is beleszerettem úgy mindennel együtt, tényleg egy gyerekparadicsom az egész, és a gyerek se igen akartak hazamenni, akikért éppen akkortájt érkeztek meg a szülők. De a csana vezető csajszija akkor kezdett előjövögetni a mindenféle plusszpénzekkel, pl. beiratkozási díj, ilyenek. Maga a pénz még nem is lett volna gond, csak olyan sunyinak éreztük az egész szitut, a honlapon is minden konstrukció fent van, kivéve ezeket, voltunk is már itt, stb. Úgyhogy úgy döntöttünk, még megnézünk párat, mielőtt végleg döntünk. Mivel megbeszéltük, hogy ma már megyünk, a múlt hét végéig volt időnk. Nagy nehezen előástam még három helyet, amiből egynek honlapja sem volt, és kettőt meg is néztünk belőlük, az utolsót csak azért nem, mert túl "fejlesztősre" vették az imidzset a honlapon, és az én tapasztalataim azt mutatják, hogy Miett remekül elfejlődget fejlesztgetés nélkül is, és úgyis mindig csak abban hajlandó, amiben akar:)
A honlap nélküli helyet néztük meg, az is szimpi volt, csak a csajszi tűnt nagyon pattogósnak, olyan mindent-megcsinálok-helyetted-mert-az-gyorsabb típusnak, meg kisebb volt a gyerekek tere is. A másik a Tulipánház volt. Ez volt az egyetlen hely, ahol tökéletesen elégedett voltam a kölkök kajáltatásával: édességet nem kapnak, sok zöldség, gyümölcs, kevés husi, pont ahogy Miett szereti, az első pontot leszámítva, de azt meg én szeretem úgy:)). Még tualjdonképpen az is bejött volna, hogy nem a most szokásos ünnepeket tartják, hanem Márton-napot, ajándékozások nincsenek, karácsonykor csak betlehemezés, stb., viszont az már sok volt, hogy reggel a kicsi gyerekek gyertyás!!! énekléssel kezdenek. És miközben a filozófiája alapján ennek a helynek kellene a legotthonosabbnak és melegebbnek lennie, éppen ezt hiányoltam valahogy. Egyszerűen nem éreztem az a szeretet, amit a két másik helye igen, csak a színtiszta sznobizmust, és mivel Miettről van szó, végülis nem az eszünkkel, hanem az ösztöneinkre hallgatva döntöttünk: az első hely mellett.
--------------------------------------------
Ma reggel Tamás vitt minket a bölcsibe, Miett pedig, amikor megálltunk a ház előtt és kinézett az ablakon, felkiáltott: "bölcsiiii":) Korán érkeztünk, a mi csoportunk még nem indult el, úgyhogy lementünk a másik csoporthoz, ahol éppen reggeliztek a gyerekek. Miután Miett kihintalovazta magát, ő is kapott reggelit, utána pedig felmentünk a saját csoportszobájába, ahova már elkezdtek megérkezi a gyerekek. Na, kb. innentől kezdve nemhogy anya, de még apa is megszűnt létezni a számára. Mi még behordtuk a cuccait, kérdeztünk párat, aztán Tamás el is ment dolgozni. Én meg leültem, figyeltem, és unalmamban töltögettem a papírokat. Közben persze Miett szépen sorba végigharapta az összes gyereket (1 lány és 4 fiú volt rajta kívül), de a megbeszéltekhez híven ráhagytam a dolgot a gondozónőkre, csak akkor magyaráztam neki, amikor direkt hozzám jött oda.
Délelőtt egyébként az ő csoportjával van Erika, a csana vezetője, a másik gondozónő pedig egy igazi aranyos nagymama, Kati, akinek ráadásul Miettnél 3 nappal idősebb az unokája. A gyerekek láthatóan imádják és versengenek a kegyeiért:
Persze most, hogy Miett ilyen szuperül érezte magát, hogy 11-kor, amikor már láthatón halálosan fáradt, alig akart hazajönni velem, elkezdtek feltámadni a kétségeim: vajon eleget fog-e inni, mert most pl. egyszer sem jutott eszébe inni kérni, olyan elfoglalt volt; fog-e elég gyümölcsöt kapni, mert a netes infókkkal ellentétben nincs minden nap friss gyümölcs tízóraira; lesz-e eleget levegőn, mert ma pl. nem mentek ki, pedig szép idő volt, "csak azért", mert minden csupa sár volt. Szóval csupa olyasmi, aminek napi 4 órában, havi 10 alkalommal semmi jelentősége, ha tényleg így lesz, hát otthon bepótoljuk. Hiába nehéz elengedni, még ha a bölcsivel járó szabadidőnek örülök is:)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése