Miett tegnap megörvendeztetett minket pár igazi mosollyal. Fura, eddig azt hittem, nem fogom tudni, mikortól igazi, szociális már a mosolya, de egyértelmű a különbség az eddigi reflexesekhez képest: nem csak a szája körüli izmok, de valahogy az egész arca mosolyog, beleértve a szemeit is, amik azzal a tipikus, kisgyerekes huncutsággal csillognak és néznek bele az ember szemébe. Tündéri!
Egyébként úgy tűnik, mára már a nátha is teljesen elmúlt, és az elmúlt pár napban már az étvágya is a régi volt, na meg az én tejmennyiségem is. Amikor a múlt héten hirtelen elkezdett csökkenni, jól beparáztam, a hétvégére még tápszert is vetettem Tamással a biztonság kedvéért. Szerencsére a sok fejéstől, és hogy kicsicsaj is újra rendes tempóval és energiával eszik, mostanra nagyjából visszaállt. Egyébként Miett hétfőn volt kereken 4000 gramm meztelenül.
Edit: Majdnem elfelejtettem!: Tegnap be kellett mennünk a városba egy GDF-es megbeszélésre. Korán kellett indulnuk, úgyhogy Miettet is vittük, és mivel jó sokáig voltunk távol, vittünk magunkkal tejet. Végre Tamásnak is megvolt az első etetése... méghozzá a tárgyalás közepén:P
2008. május 22., csütörtök
2008. május 16., péntek
Korai fordulás
Miett tegnap volt pontosan 5 hetes, és ennek örömére ki is próbálta, hogy kell a hasáról a hátára fordulni. Persze először nem nekünk, hanem anyukámnak produkálta magát, amíg mi elugrottunk bevásárolni. Bár attól tartok, ez se véletlen, én ugyanis pár perc után vissza szoktam fordítani a hátára vagy az oldalára, ha látom, hogy most nagyon nincs kedve a hasán feküdni, anyu pedig gondolom, aggódott, hogy nem fekszik eleget a hasán... háát, úgy látszik, kicsicsaj szerint bőven elég volt:) Na nem baj, a lényeg, hogy aztán tőlünk se sajnálta, sőt meg is ismételte egy video kedvéért!
2008. május 11., vasárnap
1 hónap + 1 nap
Tegnap elfelejtettem leírni: az első egy hónap egyik legnagyobb tanulsága, hogy elképesztő mázlisták vagyunk. A kicsicsajnak - genetikai örökségét tekintve elképesztő módon - hihetetlen jó a természete. Eddig a legtöbb éjszakát legalább hajnali 4-ig átaludta, de gyakran, 5-ig, 6-ig is, és a legtöbbször dél körülre esett az éber periódusa. Sírni is csak ekkor szokott, néha ugyan ilyenkor 2 órát folyamatosan, de cserébe egész nap meg se szokott szólalni. Gyakran órákat ébren van ezen kívül is, de csak nézelődik, tanulja a világot. Szóval egy kis angyal.
Most viszont majdnem két napja gyakorlatilag nem alszik. Ordítani most sem ordít túl sokat, viszont egyfolytában tornázik és beszél - azaz folyamatosan hangokat ad ki a gőgicséléstől a hangos nyögésekig terjedő skáláról. És tényleg alig alszik, talán annyit sem, mint amennyi egy felnőtt ember szükséglete, nemhogy annyit, amennyi egy kisbabáé. És az evési ritmusa is mintha felborult volna kicsit. Talán hamarabb jött el a hathetes növekedési ugrás? Remélem, hamar túlleszünk rajta... úgy aludnék már egyet:)
Most viszont majdnem két napja gyakorlatilag nem alszik. Ordítani most sem ordít túl sokat, viszont egyfolytában tornázik és beszél - azaz folyamatosan hangokat ad ki a gőgicséléstől a hangos nyögésekig terjedő skáláról. És tényleg alig alszik, talán annyit sem, mint amennyi egy felnőtt ember szükséglete, nemhogy annyit, amennyi egy kisbabáé. És az evési ritmusa is mintha felborult volna kicsit. Talán hamarabb jött el a hathetes növekedési ugrás? Remélem, hamar túlleszünk rajta... úgy aludnék már egyet:)
2008. május 10., szombat
1 hónap
Miett ma 1 hónapos.
És ma volt az első kajálása nélkülem... Kiskunhalasra mentünk Tamással egy robotikai versenyre, kb. 5 órán keresztül voltunk távol, úgyhogy beleesett egy kajálás is. Fejtem le előre jó sok tejet, anyu pedig odaadta neki cumisüvegből. Szerencsére gond nélkül benyomott 110 grammot. Valójában azt hiszem, mindegy neki, honnan jön a kaja, csak jöjjön. És mivel én a kétlábon járó tejüzem vagyok a számára... a következtetés egyértelmű. Remélem, mire leszokik az anyatejről, már más jelentőségre is sikerül valahogy szert tennem:).
A nap tanulsága a számomra egyébként az volt, hogy jó lesz, ha már letelik az a 6 hét: ahova csak lehet, vinni fogom magammal a kerten kívülre is. Amúgy is izgultam volna, de közben elromlott anyu telefonja, és az, hogy nem tudtam felhívni, rátett még egy lapáttal.
Ami az első hónapot illet:
Meztelenül hétfőn mértük a súlyát, akkor 3660 gramm volt, most ruhában 3900 körül van. A hossza kb. ugyanannyi, max 1-2 centit nőhetett, de ezt elég nehéz pontosan meghatározni - pláne, hogy a kis tündérkirálylány nem túl kooperatív az ilyesmiben, ellenben határozottan mozgékony. Úgy látszik, az átlagos születési méretek után átlagos a gyarapodás is, amit produkál. Szerencsére. Bőven elég, hogy átlagfeletti a szépsége, az ügyessége, az okossága... szóval minden tulajdonsága, amit csak egy anya objektíven értékelni tud:)
Mondjuk beszélni még nem tud... de legalábbis jóval kevésbé artikuláltan, mint a felnőttek. Úgyhogy más változásról az ő szempontjából nem is igazán tudok beszámolni.
Mi meg még szokjuk a gyűrődést. Lassan, nagyon lassan talán kezd kialakulni valamiféle napi ritmus, bár egyelőre mindig akkor változik meg gyökeresen, amikor már épp hozzászoknánk az éppen aktuálishoz. De arra már szinte nem is emlékszem, milyen volt nélküle. Fura belegondolni, hogy még csak egy hónapja létezik egyáltalán. Legalábbis idekint - de ez a kettő összehasonlíthatatlan.
És ma volt az első kajálása nélkülem... Kiskunhalasra mentünk Tamással egy robotikai versenyre, kb. 5 órán keresztül voltunk távol, úgyhogy beleesett egy kajálás is. Fejtem le előre jó sok tejet, anyu pedig odaadta neki cumisüvegből. Szerencsére gond nélkül benyomott 110 grammot. Valójában azt hiszem, mindegy neki, honnan jön a kaja, csak jöjjön. És mivel én a kétlábon járó tejüzem vagyok a számára... a következtetés egyértelmű. Remélem, mire leszokik az anyatejről, már más jelentőségre is sikerül valahogy szert tennem:).
A nap tanulsága a számomra egyébként az volt, hogy jó lesz, ha már letelik az a 6 hét: ahova csak lehet, vinni fogom magammal a kerten kívülre is. Amúgy is izgultam volna, de közben elromlott anyu telefonja, és az, hogy nem tudtam felhívni, rátett még egy lapáttal.
Ami az első hónapot illet:
Meztelenül hétfőn mértük a súlyát, akkor 3660 gramm volt, most ruhában 3900 körül van. A hossza kb. ugyanannyi, max 1-2 centit nőhetett, de ezt elég nehéz pontosan meghatározni - pláne, hogy a kis tündérkirálylány nem túl kooperatív az ilyesmiben, ellenben határozottan mozgékony. Úgy látszik, az átlagos születési méretek után átlagos a gyarapodás is, amit produkál. Szerencsére. Bőven elég, hogy átlagfeletti a szépsége, az ügyessége, az okossága... szóval minden tulajdonsága, amit csak egy anya objektíven értékelni tud:)
Mondjuk beszélni még nem tud... de legalábbis jóval kevésbé artikuláltan, mint a felnőttek. Úgyhogy más változásról az ő szempontjából nem is igazán tudok beszámolni.
Mi meg még szokjuk a gyűrődést. Lassan, nagyon lassan talán kezd kialakulni valamiféle napi ritmus, bár egyelőre mindig akkor változik meg gyökeresen, amikor már épp hozzászoknánk az éppen aktuálishoz. De arra már szinte nem is emlékszem, milyen volt nélküle. Fura belegondolni, hogy még csak egy hónapja létezik egyáltalán. Legalábbis idekint - de ez a kettő összehasonlíthatatlan.
2008. május 7., szerda
Zsebibaba
Kicsicsaj pár napja mintha meghűlt volna egy kicsit a kertben, időnként tüsszög egyet-kettőt, úgyhogy mégiscsak beruháztunk egy hálózsákba, mert takaró még nem sokszor maradt rajta 5 percnél tovább. Hát ezt - még - nem tudja levenni.
Könnyek
Miett pár napja elkezdett igazából, könnyekkel sírni. Tegnap még azt hittem, hogy csak azért, mert a sok sírástól egy óra alatt annyira behergeli magát, hogy már a könnyei is elerednek, de ma alig sírdogált pár másodpercet, és máris könnybelábadt a szeme. Na, ez az, amit nem lehet kibírni. Iszonyú érzés! Már most érzem, hogy amikor eljön az ideje, meg fogom venni azt a rohadt csokit a boltban...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
